2015. december 5-e. Egy ideje már nem láthattuk kis országunk keleti felében a Napot, így ennek is köszönhető volt, hogy kicsit elcsigázva próbáltam a felhők fölé törni. Úgy tartotta kedvem, hogy most egyedül jobban esik az autókázás és a szédelgés a hegyekben, így egymagam mentem el. A terv az volt, hogy a Bánkúthoz közeli Bálványon található kilátóból süttetem egy kicsit magamat és töltődök fel valamelyest. Sajnos a tervem első fele nem jött össze, mivel még 900m fölött is vastagon lehetett harapni a köd nyirkos levegőjét. Node mindent csak a maga sorrendjében!
Az autót a buszfordulónál tettem le, majd a zöld + jelzésen indultam el. A kilátót 800m után elérve hamar szembesültem vele, hogy a téli napozás reményéről egyelőre le kell tennem. A vastag ködben csak a legközelebbi fák homályos körvonalai látszódtak, valamint olyan morajlások, amelyeket eleinte nem tudtam, hogy mi okozhat. Amikor ilyen tájakon sétálgatok, mindig az Utolsó szamurály című film jut az eszembe és szinte várom, hogy egy-két harcos mikor bukkan fel a homályból :) A térkép a zöld + jelzés egy későbbi pontján jelzett egy szép kilátású helyet, amit ugyan reménytelen próbálkozásnak tartottam a köd miatt, de ha már ott voltam, akkor miért ne nézzem meg, mondván hátha az északi oldalon ritkább. Az odaúton a köd produkálta érdekes fényeket, a fák sziluettjeit csodálltam, valamint bokáig gázoltam az őszi avarban. Egy kicsit úgy éreztem magam, mintha újra óvodás lennék, de a macska rúgja meg, nagyon jól esett! :) Közeledvén az ominózus nemkilátási ponthoz újra figyelmes lettem a korábban ismeretlennek vélt morajlásra. Balra tőlem egy meredek hegyoldal ívelt lefelé, melyre letekintve suhanó árnyak sokaságát lehetett látni. Vaddisznók hada szaladt tova egymást követve és engem jó messziről kikerülve. Azonnal a fényképezőm után kaptam és próbáltam pár értékelhető fotót készíteni róluk, de a fények és a köd miatt csak a lentebbi eredményt tudtam elérni. Élőben, ott, olyan közelről, a köd misztikus homályában viszont ennek a csordának a robajlását megtapasztalni fantasztikus élmény volt, amire még most is az egyik legszebb túrás emlékemként gondolok vissza! A köd hamar elnyelte a csapat utolsó tagját is, az avarban keltett suhogó, dübögő hangjukat viszont még sokáig hallottam. Mikor újra lecsendesült az erdő, tovább indultam és számvetést tartottam magamban, hogy már ezért megérte feljönni!
A kilátópont persze ugyan olyan ködben volt, mint minden más addig. Ám az aljnövényzet itt is tartogatott látnivalókat! Harmatos pókhálót, az őszies télben élénken tündöklő fűféléket és az erdő összképét, ami egy magamfajta természetkedvelőnek maga a tökéletes nyugalom. Elindultam hát vissza a parkolóba. Bánkúttól dél-délnyugati irányban van jelölve még egy kilátópont, de úgy gondoltam, hogy az esélytelenség nyugalmával szállok be a kocsiba és indulok inkább haza még világosban, mintsem elmenjek arra a pontra is, hogy a fehér maszlag vegyen újfent körbe. Amiért jöttem, azt már úgy is megkaptam...
Vízcseppek a ködből
Kilátó a Bálványon
Az erdő és a köd fényjátéka
Egy kis fenyves
A tisztás és néhány apró hófolt
Bokáig érő avar
Filmet is lehetett volna itt forgatni
A vaddisznók egy része
Nyirkos pókháló
A teljesített útvonal. Nem sok, de legalább kevés! :)
