Túrázásaim és kerékpározásaim során is azokat a perceket szeretem a legjobban, amikor a lemenő Nap vöröslő fénye festi meg a tájat. A hegyekben ez a látvány még inkáb képes elbűvölni, viszont alföldi gyerekként sajnos nem sok lehetőségem van benne a magasból gyönyörködni. Nővéremmel viszont elterveztük, hogy felmegyünk a Bihari hegyekbe és megpróbálunk egy olyan magaslatot találni, amely autóval is megközelíthető és a naplementét, valamint a napfelkeltét is meg tudjuk nézni róla. Hát, többé-kevésbé sikerült a dolog.

Rövid nyomozás után azt az információt kaptam, hogy a Csodaforrás felől valószínűleg fel lehet menni a Mező-havasra autóval. Ez tökéletes is lett volna, hiszen kellően kimagasodik a környezetéből, jártunk is már ott és a környékére is el tudtunk volna menni egy kicsit szétnézni. A feltételes módból viszont már kitalálhatjátok, hogy nem jött össze a dolog. Légvonalban már nem is voltunk tőle olyan messze, amikor egy helybéli nagy magabiztossággal győzködött minket, hogy átlag személygépkocsival (Toyota Corolla) az utolsó szakaszra már nem lehet felmenni. A fazonban ugyan már volt egy-két atmoszféra nyomás, de mivel a megfordulás a keskeny hegyi utakon nem egyszerű, csak úgy, mint a tolatva visszaereszkedés, ezért nem mertünk végig felmenni. A csúcs alatt egy bő km-rel tettük végül le a kocsit és gyalog mentünk fel. A táv nem volt nagy, a szintkülönbség sem, hiszen 20 perc alatt fel, illetve le lehetett érni. Nővéremet viszont nagyon (talán túlságosan is) aggasztotta a gyors sötétedés, továbbá a sátor sem volt még felállítva, így idő előtt lejöttünk és egy sokkal alacsonyabb pontról néztük meg a naplementét. Pedig vittem fejlámpákat is, de áhh... Hagyjuk. Nem kritizálódok, mert tesóm is olvassa a blogot! :) Az éjszakát így néhány Szilágy megyei csapat mellett töltöttük, nem kis hangzavar mellett.

Másnap kora hajnalban összepakoltunk és átmentünk a Kis-havasra. Pontosabban egy kicsit az előtt tettük le az autót, mert nem akartuk a békésen legelésző teheneket megzavarni. A napfelkelte hihetetlenül látványos volt. Egyetlen probléma vele, hogy még mindig nehéz normálisan lefotózni :) Ezt követően még megálltunk a Csodaforrásnál, majd koccoltunk haza, mert este újra munka volt :(

Nagy munkában a kisöreg!

A főkolompos :)

Az ilyen terep jellemezte a Mező-havasra vezető út egy részét.

Kilátás északi irányba a Mező-havas oldaláról.

Az Istenek-havasa.

Kis édes!

Barna füzike talán?

A lemenő Nap fényei.

Szintén.

Másnap reggel a nyugodtan legelésző tehenek.

Kezd izzani az ég alja!

Az első fények, a felhők mögül kibukva.

Csak egy faág.

A fák között egy idilli kis házikó volt.

Rés a pajzson.

Jelmagyarázat
Piros: első nap megtett autóút a célig.
Sárga: másnap reggel megtett út a célig.
Kék: a tervezett, de sikertelen út a Mező havasra (alsó piros karika).Felső piros karika: a naplemente megtekintésének helye.
Sárga karika: a napfelkelte megtekintésének helye.