2015 decembere szinte végig ködös-ködfelhős volt, így nővéremmel arra jutottunk, hogy megkeressük a Napot. Az időjárási szenzorok adataiból kiindulva 500m-re saccoltam a ködfelhő felső határát, ezért tesóm választása alapján a címben említett magaslatokat vettük célba. Az akció családi vállalkozássá nőtte ki magát, mivel az ősöket is sikerült elrángatni. A ködöt végül 620m-en sikerült magunk alatt hagyni és hosszú idő után megpillanthattuk az első napsugarakat. A túrát két csoportban jártuk végig. Mi faterommal mindkét magaslatot megmásztuk, míg tesóm és édesanyám csak a Három-kőig mentek. Az idő kellemes volt, tavaszi kabátban is szinte végig melegünk volt. A Nap tette a dolgát, mi pedig próbáltunk annyi fényt elraktározni magunkban, amennyit csak tudtunk :) A korábbi tapasztalatokhoz képest egyébként kimondottan sok túrázóval találkoztunk. Az érfelvagdalós, depis idő minden mozgásra képes embert felkergetett a hegyekbe :)

Az első napsugarak

Kékcinege

Ködpamacsok a hegyek között

A végzet útja :)

Védett völgyek a hegyek takarásában

Lehet szép a szürkeség is, csak az nem mindegy, hogy honnan nézi az ember!