Hát jó, legyen. Nem igazán szeretem a szervezett és kötött túrákat, de kézenfekvőnek tűnt jelentkezni a Travel to Transylvania pádisi hótalpas túrájára. A donovaly-i és gyömbéri hómentes/jeges hótalpasok után végre szerettem volna igazán havas felületeken is kipróbálni a túrázás ezen vállfaját. A harmadik alkalomra ez végre össze is jött. Az időjárás Pazar volt. Verőfényes napsütés, felhő alig, a hőmérséklet pedig épp annyira volt alacsony, hogy ne olvadjon, de ne is fázzunk. A hóréteg 35-50cm-es volt, érintetlen igazi porhó. A túra maga nem volt hosszú. 5-6km-es mindössze, viszont a hó és a talpon elszakadt rögzítő igen csak megnehezítették a haladást. Mindazonáltal egy magamfajta télimádónak fantasztikus élményt nyújtott még az is, amikor vastagon ellepte a bakancsomat a hó, mikor már hótalp nélkül mentem. Esni büntetlenül lehetett, mivel kövek, vagy tuskók sehol sem lapultak a vastag hóréteg alatt. A túra szó szerinti csúcspontját a mócok temploma jelentette. Innen ráláttunk a teljes völgyre, ahonnan indultunk.
Az ereszkedés rendszerint kicsit már kevésbé vidám szokott lenni, de ez a túra kivételt képzett. A lenyugvó Nap fantasztikus színeket és panorámát varázsolt nekünk. Gyakorlatilag véteknek tartottuk, ha a táj helyett a lábunk elé néztünk egy-egy lépés erejéig. Mire visszaértünk a buszhoz, már nem sok természetes fény maradt és a levegő is gyorsan elkezdett hűlni. A vizes kéz bizony rendesen hozzáfagyott a síbothoz egy pillanat alatt. Eszembe jutott akkor erről a Dumb és Dumber egyik síliftes-nyalókás jelenete :) Nade a sok locsogás helyett beszéljenek inkább maguk a fotók!
Csak lassan a hótalpakkal! :)
Ki ide belépsz, hagyj el minden gondodat!
Korrekt útbaigazítás!
Kezdődik a kaptató.
Síelés a szűz hóban.
Kilátás a mócok templomától.
A templom kívülről...
...és belülről.
Az utolsó fénysugarak.
