2015 Tátra - Második nap

2016. január 10. - Talpfaszámláló

Második napi túránk már abban a szellemben kezdődött, hogy a Szalóki-csúcs meghódításával kellően ráhangolódtunk a nehezebb utak bevállalására is. Ennek értelmében egy kicsit hosszabb, viszont kisebb emelkedéssel bíró útvonalat választottunk, név szerint a Kaprovsky stít (Kapor-csúcs) tetejét 2367m-en.

A vonatról a végállomás előtti Popradské pleso nevű megállóban szálltunk le. Cipőfűzőket meghúzni, lehet indulni! Az út első harmada kifejezetten laza, beszélgetős, bemelegítő jellegű volt. A kék jelzés aszfaltozott úton vezetett fel a Poprádi-tóig, ahol menedékház, valamint egy a Rysy alatti menedékházhoz tartozó lerakat található (a nagy irányjelző táblánál), melyből ha valaki felvisz ezt-azt, akkor jutalmul meleg teát kap. Érdemes kipróbálni! :) Innen szintén a kék jelzésen indulunk tovább a Mengusková dolinában, vagyis a Menguszfalvi-völgyben. Lassan kikerülünk a fenyvesekből, már csak a cserjék vannak körülöttünk, ám azok is ritkulnak szépen lassan. A piros jelzés kiágazásához érve optikailag kicsit barátkozunk azzal az útvonallal is, hiszen a Rysyre vezet fel, melyre szintén tervünkben áll felnézni. Node, haladjunk tovább. Ahogy kaptatunk felfelé, úgy kezdett elénk tárulni egyre lenyűgözőbb látványt nyújtva a magunk mögött hagyott Menguszfalvi-völgy. A táj szépsége szinte lépésről-lépésre fokozódott. Lassacskán elérkeztünk a Hincói-tavakhoz, azok közül is elsőként a nagyobbikhoz (Velké-Hincovo pleso). A kisebbik (Malá Hincovo pleso) egy magaslat mögött található, ám kristálytiszta vize nagyobbik társához hasonlóan pompás látványt nyújt. Itt pihentünk pár percet és ettünk egy keveset, majd elindultunk a túra nehezebbik részére. A Kapor-csúcs nyergéig meglehetősen meredek szerpentines kaptató vezet fel. Innen viszont már letérünk a kék jelzésről, hiszen az átvezet a Hlinská dolinába, melyben azért lássuk be, annyira sok látnivaló nem tárulna elénk, ráadásul visszajutni is nehezebb lenne belőle.

A piros szakasz nem túl hosszú a csúcsig, ám maga a terep meglehetősen nehéz! A sziklákon és keskeny pilléreken nagyon figyelmesen kell közlekedni! Egy rossz lépés és ki tudja, hol landol az ember. A csúcsról a látvány viszont a vártaknak megfelelően lenyűgöző. Ami kicsit bosszant, hogy én még kristálytiszta időben, amikor 35-40km-nél nagyobb lett volna a látótávolság, nem nagyon tudtam a Tátrában túrázni. Ez sajnos most is így volt, hiszen a levegő túlságosan párás volt a szélcsendes idő miatt. A szokásos fotózgatás és gyönyörködés után újra fájó szívvel indultunk el lefelé, fent hagyva azt a pazar panorámát. A Hincói-tavaknál újra megálltunk kicsit, hiszen időnk volt bőven, így élveztük kicsit a nap kellemes simogatását a tóparton. Az aszfaltos első szakaszt viszont most hirtelen felindulásból elkerültük, mivel azt látunk itthon is eleget, így ahelyett a piros jelzésen mentünk le a Csorba-tóig a Poprádi-tótól. Asszem megérte, hiszen a többiek sem panaszkodtak nagyon miatta :)

Indulás: Popradské pleso vasúti megálló

Cél: Kaprovskí stít (Kapor-csúcs, 2367m)

Érkezés: Strbské pleso vasútállomás

Úthossz: 8.1km fölfelé, 9.2km lefelé

Szintkülönbség: 1000m

Indulás, itt még a kocatúrázók hadával.

Ezt a völgyet mindig megcsodálom.

A Poprádi-tónál található menedékház.

Köteles átkelés, igaz most nem kimondottan volt rá szükség.

A Menguszfalvi-völgy visszafelé nézve.

Közeledvén a Hincói-tavakhoz.

Panorámakép a Nagy-Hincói-tónál.

A Kis-Hincói tó.

Egyenesen a csúcsok felé!

A Nagy-Hincói-tó kb. 150m-rel magasabbról.

Számomra ez az egyik leglenyűgözőbb pilanatok egyike, amikor hátranézve beláthatom szinte az egész utat, amit már bejártam és tudom, hogy nagyon megérte!